Az ajtó és Tomi..

******Tomi*****

Reggel Ben ébresztő órájára keltett mindenkit..és mindenki még aludni akart.
- Haver kapcsold már ki azt a szart!- mondta Bálint és a fejét a párnája alá rakta.
-Bocsi, de elfelejtettem kikapcsolni a hétköznapi ébresztőt- mondta és a telefonjáért nyúlt sebesen.
-Várj, te nyáron ilyen korán kelsz? kérdeztem meglepődve, mire ő bolíntott. Ki kell NYÁRON 6:30-kor? Utána még próbáltam vissza aludni, de nem nagyon sikerült. Végül a skacokkal arra jutottunk, hogy ha már felkelletünk akkor csináljunk valamit, mert vissza már úgy se tudunk aludni. Gyorsan felöltöztünk, majd mindenki elfoglalta magát. A legtöbben neteztek a telefonjukon (mint én), de például Márk zenét hallgatott. Mikor végre 8.óra lett elindultunk a reggeliző hely felé.  Én egy kicsit hátra maradtam mert abba kellet hagynom a telefonálást appámal. Mikor végeztem sietős léptekkel  mentem a többiek után és akkor történt a baj...  az utolsó emlékem az, hogy a lányok ajtaja nyílik és utána se kép se hang... ... Majd a szobánkba ébredek. Kinyitom a szememet és látom, hogy 3 ember áll és engem nézés. A három ember pedig, az ofő, Rebeka és Márk
- Mi történt?- kérdeztem és éreztem, hogy a fejem majdnem szét robban.
- Lefejelted az ajtót-mondta Márk.
- Mert én nyíttam ki miközben te jöttél - szólalt meg Rebeka, majd leült az egyik ágyra.
- Ezek után pedig elájultál- felelte ofő- De a doki azt mondta, hogy jó leszel.
- Meddig voltam kiütve?- kérdeztem Márktól.
- Kb. fél óráig- felelte és közben a falon lévő órára nézett.
- Gyerekek én most elmegyek és Márk üzeni a konyhások, hogy a reggelid vár az étkezőbe- mondta Gézu bá'.
- Haver, nem baj, ha elmegyek?- kérdezte- Nagyon éhes vagyok már.
- Dehogy baj- feleltem, majd Márk el is indult az étkező felé.
- Nem haragszol, hogy miattam ájultál el?- kérdezte félve Rebi.
- Nem dehogyis, én is jobban figyelhettem volna. - mondtam mosolyogva és közbe próbáltam megnyugtatni, hogy ne legyen bűntudata.
-Van valahol víz?- kérdeztem mert már nagyon szomjas voltam.
- Ott van mellétedd az éjjeli szekrényen, gondoltuk készítünk ki egyet előre- mondta a lány és leült az én ágyam szélére. Én pedig a pohár felé nyúltam, amit ügyesen magamra öntöttem. Mind a ketten elröhögtünk magunkat.
- Úgy látszik ez nem az én napom- mondtam mosolyogva- Abból a kék bőröndből kivennél egy pólót?
- Aha, persze- mondta a lány, majd a következő pillanatba már meg is kaptam a pólómat.
- Kösz- mondtam és kicsit felültem, majd levettem a vizes pólót. Láttam, hogy Rebeka mind két szemével engem figyelt. Már megszoktam, hogy egy lány mindig megnézi az izmos felső testemet. Utána felhúztam a száraz felsőt és újra megpróbáltam vizet inni, és most sikerült.
- Nem tudod  véletlenül, hogy Petra hol van? - kérdeztem tőle, mert elégé hiányoltam a barátnőm jelenlétét.
- Hát, amikor a doki azt mondta, hogy jól leszel ő Dzsinivel elment egy közeli  élelmiszer boltba - mondta és én egy kicsit szomorú lettem.- A doki azt mondta, hogy amikor jól érzed magad, akkor már nem kell az ágyba pihenned.
-Hát most már jó- mondtam és elkezdtem kiszállni az ágyból- A fejfájásom is elmúlt.
-Rendben, akkor az osztály nagy része lett van egy alig innen 100m-re lévő strandon a Balcsin.
-Akkor megkeresem a fürdő gatyámat és lemehetünk-feleltem és Rebi bólintott. Ő is elment a lányok szobájába átöltözni,és én is átöltöztem. A tábor hely előtt találkoztunk, mind kettőnk kezébe egy tölöközővel. Az út tényleg nagyon rövid volt, a  pedig többieket rögtön megtaláltuk. Mindenki megkérdezte, hogy: Hogy vagyok? Nem sokkal utánunk Márk is megjött. Leterítettük a törölközőnket a fűre és elkezdtünk napozni. Nekem most semmi kedvem nem volt fürödni, ezért inkább a parton maradtam egy kicsit. Már majdnem elaludtam amikor meghallottam, hogy a közelbe valaki főt kukoricát árul. Rögtön megkívántam!
- Ti nem kértek egy főt kukoricát? Mert én ennék egyet- kérdeztem Rebekától és Márktól.
- Hát én inkább nem..- mondta Márk és bedugta a fülébe a füllhalgatót.
- Nekem viszont van kedvem hozzá- felelte a lány és közösen elindultunk a  büfé felé. Lehetett ott kapni:lángost, hamburgert, rántott halat,palacsintát és ugye a főt kukoricát.  Vettünk egy-egy darabot és visszaindultunk a többiekhez, amikor is Petra és Dzseni jött szembe velünk.
- Helloztok- mondta Dzseni és Petra egyszerre.
- Azt hittem, hogy már soha se fogsz felébredni- mondta Petra, majd egy csók csattant el köztünk. A következő percbe Rebi szó nélkül lelépett. Mind a hárman a távolodó alakját néztük.
- Ő meg mit csinált veled?- kérdezte Petra.
- Féltékeny vagy?- kérdeztem mosolyogva- Nyugi csak elkísért főtkukoricát venni.
- Okés- felelte Petra, majd a többiekhez mentünk. A nap folyamán szabad el foglaltság volt. Annyi volt a szabály, hogy 1 óránként lekel jelentkezni a tanár úrnál. Sokat voltam a vízbe, elmentünk (Marcel, Petra, Dzseni, Márk, Edmont és én) a büféhez és ott ebédeltünk.Én 2 db lángost megedtem ami nagyon finom volt. Rengeteget hülyéskedtünk a srácokkal, de délután 4-kor visszakellet menni a táborhoz. A szobákba mindenki vissza húzta a ruháját és utána kimentünk a tábor udvarában. Ahol egy nagy beton foci pálya volt. Páran fociztak, de én  inkább gördeszkáztam. Az osztály társaimat eléggé megleptem azzal, hogy milyen jól tudok gördeszkázni. Mútattam nekik pár trükkött, amik nagyon tetszettek nekik. Kicsit focizni is beáltam, de utána eljött a vacsora ideje.  A vacsora bundás kenyér volt, amit én nagyon szeretek. A szobánkba áthúztam a pizsamámat és szerintem én voltam aki leghamarabb aludt el. Egy eléggé esemély dús napom volt..



******Rebi******

Reggel már 6kor fent voltunk. Mindenki nagyon izgatott volt,hogy ma mit fogunk csinálni. Kicsi hülyültünk és viccelödtünk a lányokkal majd kb. 8 körül úgy döntöttünk,hogy együnk reggelizni. Ahogy kinyitottam az ajtót egy csattanást és egy durranást halottam. Azonnal megnéztem,hogy miez. Kiderült,hogy Tomi pont jött én meg neki nyitottam az ajtót.
-Tomi! Jól vagy? Nagyon sajnálom.-mondtam
-Hívjuk Géza bá't.-mondta Márk mert együtt jöttek Tomival
Hívtuk is az ofőt , ő pedig még orvosokat. Aztán Tomit bevitték a szobájába és ott ápoltál , majd felébredt.
Mindent megbeszéltünk,hogy mi történt és ,hogy sajnos én nyitottam ki az ajtót és bocsánatot is értem tőle ezért. Aztán Tomival együtt lementünk a partra ahol már a többiek várták és egyfolytába kérdezgették tőle,hogy jobban van-e már.  Utána Tomi szólt,hogy megyünk-e enni főtt kukoricát. Márk nem jött de én Tomival tartottam. Meg is vettüka  finom kukoricát majd szembe jött velünk Petra. Ahogy egymás mellé értek ,megcsókolták egymást. Na nekem ennyi elég is volt ,rögtön szó nélkül eljöttem. Valahogy ezt már nem birtam végig nézni ,ahogy ezek itt smárolnak. Nagyon sírhatnékom támatt ezért el is indultam a szobámhoz. Ahogy beértem Dia fogadott.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggódva Dia.
Mindent szépen részletesen elmeséltem neki.
-Úristen.. Gyere ide.-mondta szomorúan majd magához ölelt.
- Asszem sz-sze-szeretem.-mondta sírva
-Nyugi, minden megfog oldódni...Csak ne sírj.-probált vígasztalni Dia.
-Nem. Ez nem fog megoldódni soha. Ők majd szépen összeházasodnak és születik majd 2 szép gyerekük és boldogan élnek míg meg nem halnak.-mondta a mesémet szomorúan
-Jajj , Rebi. Ne butáskodj. Ez csak egy kamaszkori szerelem. Nem tart örökké.-mondta Dia
Majd még egész estig ezt beszéltük. Jó volt valakivel ezt mind megosztani. Azt hiszem most már tényleg legjobb barátnők vagyunk.
A vacsi is szörnyű volt. Nem a kaja mert a bundáskenyeret szeretem csak. Végig néztem ahogy ezek egymás melett félig esznek félig smárolnak. Utána bementem  a szobámba és  meprobáltam elaludni ,de nem sikerült. Folyton csak az a kép jutott eszembe ,ahogyan csókolóznak. Meg ahogy Tomi fekszik az ágyon és leveszi a pólóját... Aztán olyan 3 körül végre elaludtam.