A levél

*********Tomi*********
Reggel mikor felkeltem nagyon izgatott voltam. Vajon mit szólt Petra levemhez? Vagy talán még nem is találta meg a levelet. Reggel eléggé késésbe voltam, mert mikor én felébredtem mindenki már felöltözött. Ezért gyorsan kellet mindent csinálnom. Végül Edmont várt be engem és együtt mentem reggelizni. Petra még nem volt ott ezért oda mentem Dzsenihez.

-Szia, nem tudod, hogy hol van Petra?- kérdeztem tőle

-Ja nem éhes és elment sétálni- mondta és leült a helyére, akkor majd reggeli után megkeresem. Reggeli közben Marcell, Edmont, Márk és én egy asztalnál ültünk. Rengeteget röhögtünk és úgy látszott ez a tanár úrnak nem nagyon tetszett.

-Gyerekek, ha végre az a négy fiú csöndbe maradna elmondanám a mai nap menetét- mondta mire mi mind abba hagytuk a beszélést.

-A program az lesz, hogy délelőtt az lesz, hogy kb. 11-ig lent leszünk a strandon utána feljövünk átöltözünk és megebédelünk, majd elmegyünk egy múzeumba itt Siófok, ami megmutatja, hogy régen milyen volt az élet a Balatonon- mondta, az első fele mindenkinek tetszett, na a második már nem annyira. Ki akar menni múzeumba? Persze néhány embernek ez is tetszett. Miután ezt elmondta megvártam, hogy a fiúk is megegyék a reggelijüket,majd elindultunk vissza a szobába. Vagyis én előtte még megakartam keresni Petrát, de Rebi leállított engem.

-Figyelj, szerintem beszélnünk kéne- mondta halkan

-Miről?-kérdeztem, de magamba gondoltam, hogy a tegnap reggeli beszélgetésünkről beszél.

-Hát…én is ugyan úgy érzek irántad!- mondta úgy, mintha egy kő esett volna le a szívéről

-Te meg miről beszélsz?- kérdeztem, mert tényleg nem tudtam, hogy most mi is a beszélgetésünk témája.

-Hát a levélbe írtad, hogy szeretsz és én… is szeretlek- mondta ki és közbe elővette a levelet. A levelet amit Petrának szántam!!!! 

-Rebi, annyira sajnálom, de ezt Petrának szántam.- mondtam  úgy, hogy minnél kevésbé bántsam meg őt. De ez nem sikerült.!A lány rögtön elfutott és a barátnője Dia utána ment. Ezt megkel beszélnem a lánnyal! Nem maradhat így. Kedvelem Rebit és nem akarom, hogy ezért annyi legyen a barátságunknak! Már pont beakartam nyitni a lányok szobájába, amikor a folyosó végén Petra jelent meg.

-Tamás!- mondta, ezek szerint még haragszik rám. Mert soha se szólít Tamásnak. SZUPER! Ez ám az én napom.- Dzseni mondta, hogy kerestél.

Most két választásom van. Vagy bemegyek és megbeszélem a dolgokat Rebivel, vagy Petrával beszélek. Petra a barátnőm, ezért mellette döntöttem.

-Igen, beszélni szeretnék veled! - mondtam neki- Kimegyünk az udvarra?

-Persze- mondta és elindultunk. A séta közben mindent megbeszéltünk, elmondtam neki, hogy többet fogok foglalkozni vele. A végére újra kibékékültünk és egy hosszú csókkal köszöntünk el. A szobába gyorsan átöltöztem és a udvaron volt a gyülekező. Együtt indultunk a közeli standra, én Petrával kézen fogva mentem. Út közben egyszer ránéztem Rebire, hogy hogy van, de ő rögtön elrántotta a fejét. Remélem ez sokáig nem fog menni. A balcsiba délelőtt kakasviadaloztunk( Petra az én nyakamba, Dzseni meg Márk nyakába) . Márk azt mondta, hogy még nem jött össze Dzsenivel, de már közel vannak. Dél előtt még elmentem jég krémet venni Petrával és lány a jég krémjének a felét rákente direkt a hasamra. Utána megfogtam és bevittem a kezembe a vízbe. Mondhatni jól elvoltunk. Hamar eltelt ez a 3 óra. Mikor vissza értünk a  tábor helyre én gyorsan átöltöztem, ezért még volt egy kis időm gördeszkázni. Az ebéd sült krumpli, rántott csirke mellel volt. Most az asztalokat 2 nagy asztallá rakták össze a konyhások, ezért még nagyobb volt a hangzavar. Mert mindenki azzal akart beszélni, aki az asztal másik végébe volt. Az ofő elmondta, hogy fél óra múlva a busznál találkozunk. Úgy is történt. Petra Dzsenivel ült, és Márk mellé meg leült az ofő (szegény ), ezért én gondoltam leülök Rebi mellé legalább megbeszélhetjük a dolgokat. Oda is mentem ahol ő ült.

-Bocsi, de ez a hely szabad?- kérdeztem tőle.

-Nem- mondta a rövid választ és közben rám se nézett. Ezért inkább  elfoglaltam egy másik helyet, végül Edmont, aki késett mellém ült. Kb. 10perc alatt értünk oda, mert egyszer eltévedtünk a városba :) A múzeum dög unalmas volt. De többször próbáltam beszélni Rebivel, de soha se sikerült. Ha oda álltam, ahol ő áll ellépett. Ha ránéztem elrántotta a fejét. Végül úgy döntöttem, hogy, ha majd úgy érzi itt az ideje beszélget velem. A vissza útnál már nem tévedtünk el, ezért kicsit hamarabb haza értünk. Még vacsora nem volt, ezért bementem a lányok szobájába. Csak 4 lány volt bent: Dzseni, Petra, Rebi és Dia.  Dzseni a fürdőbe volt, Rebi és Dia halkan beszélgettek, Petra pedig az ágya mellet a földön festette a körmét. Oda mentem hozzá, majd  leültem az ágyára. Nem sokkal ez után Rebi és Dia kiment a szobából. Végül csak hárman maradtunk.Vagy 1 órát beszéltem Petrával, de közben Dzseni is elhagyta a szobát. A vacsora finom volt és utána eléggé hamar lefeküdtem . Ma is napom.. eléggé furcsa volt.

*************Rebi**************

Reggel fáradtan ébredtem , mert este elég sokáig fent maradtam.  Ahogy kinyitottam a szemem már rögtön  mobilomhoz nyúltam. Márk visszaírt:

"Oké,köszi"

Ennyi volt  a válasza. Ezen hamar túlléptem mert egy levél volt az ágyamon. Rögtön ki is bontottam.Ez állt benne:

 Bocsáss meg a reggeli dologért! Tudom, hogy mérges vagy rám.. de remélem megbocsátasz nekem. Mert én szeretlek és remélem te is szeretsz engem. Tomi


Vagy háromszor újra olvastam a levelet mire felfogtam. Tomi szerelmes belém! Nagyon feldobottan és gyorsan oda mentem Diához és megmutattam neki a levelet.
-Úúú de jó. Akkor Tomi szeret!-mondta mosolyogva Dia
-Ez annyira jó!És még bocsánatot is kért amiért reggel olyan goromba volt.-áradoztam
-Menj beszélj vele!-utasított Dia
Ekkor el is indultam vígan hozzá ,hogy megbeszéljem vele ezt.
Mindent elmondtam majd az ő válasza az volt,hogy a levelet Petrának szánta nem nekem ,vagyis nem engem szeret hanem Petrát. Mikor kimondta akkor fájdalmat éreztem ,mintha egy bontó golyóval ütnének. Nem elég az,hogy szerelmes vagyok belé és ő közbe mással van ,majd aztán elmondom neki ,hogy szerelmes vagyok belé ő pedig fére szánta a levelet. Annyira szomorú és valamilyen szinten mérges lettem,hogy sarkon fordúlva  elsiettem. A szobába visszaérve csak Diát láttam ezért nem féltem a nyakába borulva sírni.
-Rebi ,mi a baj? Mi történt?-kérdezte idegesen Dia
-Pet-Petrának sz-szá-szánta a le-lev-levelet.-mondtam sírva.
Dia nem mondott semmit csak jó erősen át ölelt. Így voltunk egy 10 percig majd abba hagytam a sírást nagy nehezen ,mert szóltak ,hogy  induljunk a strandra.Nagy nehezen elindultunk de az még fájdalmasabb volt mint gondoltam volna. Végig néztem ahogy  kéz a kézben sétálnak együtt ,és ahogy csókolóznak. Utána  mindenki evett egy jég krémet. És persze Petra Tomi hasára kente az egészet. Aztán elindultunk a múzeumba. A buszon Tomi mellém akart ülni,de én elküldtem.Engem nem érdekel,hogy megakarja beszélni.Tök leégtem előtte. A múzeum nagyon uncsi volt de végül eltelt és vissza mentünk a táborhelyre. Én rögtön bementem a szobánkba ,Dia pedig követett. A szobába nem sokkal később megérkezett Petra és Dzseni majd utánuk Tomi is. Mikor megérkezett nagyon rossz érzés kavargott bennem ezért ki is mentem. Az egyik bokor mögé elbujtunk Diával (mert ő se volt kíváncsi Petra és Tomi románcnak) és figyeltük,hogy mikor megy el Tomi.Még a vacsora előtt ezért mikor láttuk,hogy messze van ,bementünk  szobánkba és én be is dőltem  az ágyamra. Nem bírtam aludni,de azért próbálkoztam. Hajnali 4 körül sikerült elaludnom ,de akkor is csak Tomiról álmodtam.